Atilla. A hun üzenet

Egyre gyakrabban hangzik el a kérdés a történelmet kedvelő emberek körében, hogy ki is volt valójában Atilla, az V. században élt hun uralkodó?

Az Apokalipszis rémisztő lovasa volt-e, aki kegyetlen hadjárataival meg akarta semmisíteni a keresztény Európát, vagy inkább egy rendkívül tehetséges és toleráns uralkodó, aki emberségesen és igazságosan uralkodott a Közép – ázsiai Tien Sántól az Atlanti Óceánig elterülő hatalmas birodalomban?Az ókort jól ismerő hadtörténészek szerint, Atilla Julius Caesar és Nagy Sándor mellett az ókor legnagyobb hadvezére volt. Minden csatáját és háborúját megnyerte, de Julius Caesarral és Nagy Sándorral ellentétben képes volt visszafogni magát, amikor nagylelkűen megkegyelmezett a védtelenül hagyott Konstantinápolynak és Rómának, és nem semmisítette meg a catalaunumi csata másnapján a germán szövetségesek által magukra hagyott római légiókat.

A szerző az ókori ellentmondásos történelmi forrásokat tekintetbe véve, hun oldalról, Atilla szemszögéből mutatja be az V. század első felének legjelentősebb eseményeit és legfontosabb személyiségeit: Theodosius bizánci császárt, Honorius és Valentinius római császárt, Galla Placidia császárnőt, Leo pápát és Teodorik vizigót királyt.

Atilla szellemileg mindannyiukat felülmúlta, műveltségével, intelligenciájával, erkölcsi értékrendjével. A hun mellett tökéletesen beszélt latinul, görögül, gótul, ugyanakkor jól ismerte a görög-római műveltséget (fiatal korában 2 évet tanult Rómában és Ravennában), úgy, mint a keleti kínai taoista és buddhista műveltséget, amellyel a 431-432-es távol-keleti útján ismerkedett meg…

A regény fellebbenti a fátylat Atilla életének megfejthetetlennek tekintett misztériumairól, Aetiussal való barátságáról, a titokzatos távol-keleti út okairól, a catalaunumi csata utáni döntéséről és Leó pápával való titkos, négyszemközti tárgyalásáról, lelki párbajáról.

552 oldal

Cey-bert Róbert Gyula