Csuda-dolgairól írtak krónikákat

A Toldi-monda Petrus Ilosvanusnál és Arany Jánosnál

„Ha az utca embere meghallja Toldi Miklós nevét, tízből kilenc – feltéve, hogy egyáltalán hallott már róla – biztosan Arany János elbeszélő költeményét fogja emlegetni. A maradék egy esetleg arra is emlékezni fog: mintha a költő valamelyik elődjétől (de ki is lehetett az?) néhány sort felhasznált volna a maga Toldijának egy-egy éneke elé mottónak. De hogy a címszereplő személyén kívül mi kötheti össze a két művet? …Erre már az akadémikus is csak a fejét csóválja: hát bizony nem sok.
Mi ebben a könyvsorozatban (A magyar irodalom gyöngyszemei – csillagmítoszi foglalatban”) eredeti, sőt, mondhatnánk, egészen sajátos szemszögből vizsgáljuk irodalmunk klasszikusainak remekműveit. Válaszunk hát az előző kérdésre, előleges fogalmazásban és egyetlen mondatba sűrítve így szól: Ilosvai Selymes Péter (mert így hívják az „elődöt”) költeménye a „Hétbolygó”-rendszer működésének rendjében pergeti, illetve tagolja a maga cselekményét; Arany János a „Napút” – értsd: a csillagképek sorából kirajzolódó Ekliptika, de még inkább a hónapokból kikerekedő évkör – tizenkettességének keretében. – Hááát…Lehet ezt bizonyítani? – hitetlenkedik (jogosan!) akadémikusunk. – De hiszen most éppen ezen vagyunk – válaszolhatjuk neki -, ha engedi, hogy megszólaljunk.”

Pap Gábor