Szittya Biblia

Olyan ​művet tarthatnak a kezükben, amely sok tekintetben segíti feloszlatni a ködfátylat múltunkról, amelyet évezredek óta folyamatosan borítanak ránk, és sötét erők gondoskodnak arról is, hogy az ég soha ne tisztuljon ki felettünk. Ám, ahogy Morus Tamás is évszázadokkal ezelőtt megüzente: „Az igazság akkor is igazság, ha csak egyetlen ember képviseli, sőt akkor is, ha senki sem képviseli.” Ezért hát Práczki István is fittyet hányva minden gonoszkodásra, elkezdte lefejteni a ködfelhőt az igazságról, amely a magyarság múltját eltakarta.

A páros hatalom jól ismert a magyarok őstörténetében is, bár ennek jelentőségéről napjainkban már nem esik szó. Páros hatalom volt Góg és Magóg, Atilla és Buda, Hunor és Magor, valamint Árpád és Kurszán stb. esetében is. Az még érthető, hogy az ősi párosságot nem érzékelte a kutatás. A szembetűnő viszont az, hogy a hon-visszatérő Árpád társát, Kurszánt mennyire elfeledtette a történész szakma.

A magyar kutatók ismét hallatnak magukról, és egyre pontosabban bizonyítják a szittya magyaros népek meghatározó szerepét az ősmúlt történelmében. A zsidók tehát nyugtalanok, mert félnek a magyarok szellemi „feltámadásától”, amitől a szlovák, szerb, román és osztrák területszerzők (rablók) is ugyanúgy félnek. Közismert dolog, hogy a rablók mindig féltek és félnek a megkárosítottaiktól, és talán még lelkiismeret-furdalásuk is van.

A judeo-katolikus vallás, ahol a pápa az Isten földi helyettesének nyilvánította magát, és minden földi hatalmat – az Isten nevében – ő legitimált, kitalálta az egyeduralkodó királyságot, ahol nemcsak az emberek, hanem maga az ország is a király tulajdona lett. A pápaság és a királyok egyenes érdeke volt a hatalom teljes kisajátítása, Ennek érdekében pedig el kellett tüntetni, sőt átkozottá kellett tenni mindent, amit a szittya-pogányok tettek és működtettek. Sőt, a mai „pénzisteni” demokrácia is a pápaság uralmának logikus következménye: Nem véletlenül fogalmazták meg a szeptuaginták a legfőbb törvényt, hogy: „Adjátok meg az Istennek, ami az Istené, és a királynak azt, ami a király-!”. (A királyi státus pedig nem a szittyák találmánya volt.) Így jutottunk oda, hogy a „király” (láthatatlan háttérhatalom) és a bankár páros uralom zsákmányolja ki és teszi tönkre mind a világot, mind az emberiséget.

Szerző: Práczki István

298 oldal