Lúdas Matyi, avagy a magyar nemes megigazulása

A magyar irodalom gyöngyszemei csillagmítoszi foglalatban 2. kötet

„De ehhez észre kellett vennem -igazán nem volt könnyű! – hogy a Lúdas Matyi című elbeszélő költemény végső soron nem a címszereplő, hanem éppenséggel Döbrögi úr, a magyar nemes „rejteki” beavatás-története. Matyi ebben a folyamatban a beavatás eszközlője.
Mint valami bölcs Zen-mester, ő is botütésekkel rögzíti bele a nehézfejű tanítványba a számára létfontosságú tudnivalókat. (Ne felejtsük el: a Merkúr-működés a maga legmagasabb fokozatában „a filozófusok Merkúrja” címet viseli, mítikustörténeti szinten pedig a legismertebb képviselője a „háromszor magasztos” Hermész Triszmegisztosz!)

Fazekas Mihály elbeszélő költeményének cselekménye ezek szerint így is summázható: a magyar nemes megigazulása. Voltaképpen magára – igazibb, eredendő magára – találása.

Már az 1815-ös bécsi kalózkiadás szerkesztője, Kerekes Ferenc is ezt a mozzanatot hangsúlyozza a műhöz írt „Elöljáró beszédjében” Mi tetszett neki kiváltképpen „ezen kis munkában”? A „körmönfönt magyaros szóllás formája” meg a „természeti festés mellett:

„…egyszersmind Döbrögi úrnak
Pédátlan példás megjobbúlása is egybe
Úgy szívemre hatott, hogy azonnal, mint Matyi, én is
Háromszor tettem fogadást, hogy közrebocsátom…”

Hogy ez a „megigazulás” nemcsak üres szemfényvesztés vagy naiv ábránd, hanem gyökerekig ható valódi megújulás is lehetett, azt nem a mítikus, hanem a hétköznapi értelemben vett történelem színpadán tudjuk igazolni. Mivel? A magyar nemességnek végre a nevéhez méltó, korszakos jelentőségű tettével: a jobbágyság 1848-ban történt felszabadításával.”

Pap Gábor

158 oldal