Hun-magyar harcművészet

” … néhány évtizede a régészek egy csoportjával létrehoztuk a gyakorlati régészetet, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy minden részletében rekonstruálja az egykori életet az adott kor szerinti feltételek között. Az elért eredmények nagyon bíztatóak voltak, mégsem hoztak eddig átütő sikert, mert a múlt feltámasztása csak egy teljes életforma választása révén valósulhat meg. Csakis olyan emberek képesek erre, akik megszállottként elkötelezik magukat arra, hogy az őseink útját kívánják járni. S minden erejüket, képességüket, anyagi javaikat e nagy és szent cél érdekének vetik alá. A múlt feltámasztásának hősei ők! Kassai Lajos, Grózer Csaba, Ruthardt Sándor, Cziráki Viktor, Eördögh András, és mások nyomdokain járva talán az egyik legeredetibb személyiség e könyv szerzője: Kelemen Zsolt. Mindaz amit ő leír, személyes élmény. Társaival együtt minden részletkérdésben hiteles kíván lenni, noha ez – egyelőre – nem megy megalkuvás nélkül. Szentendrei portáján mégis történelmet csinálnak. Elsősorban azáltal, hogy a magyar hadtörténelem legdicsőbb fejezeteinek históriáját újra írják. Górcső alá veszi a szerző a hunok, párthusok, avarok, magyarok, és a velük kapcsolatba kerülő népek íjászatának módszereit is. Korábban többen hangsúlyoztuk, hogy a magyar temetkezésekből ismert fegyverzettel (íj, nyilvesszők, tegezek, szablya, kard, balta, kés) ellátott könnyű lovasok nem győzhettek volna ezekben a hadjáratokban. Feltétlenül szükségesek voltak nehéz védőfegyverzettel ellátott csapatok, ugyanúgy, amint volt a szkítáknál, hunoknál, párthusoknál, avaroknál, türköknél. Ezeket alkotják újra hitelesen. Eddigi ismereteink szerint a Kr.sz. előtti XIII. századból való az első bronz pikkely páncél (Bogaz Köy), amelyet a ragozó nyelvű hurrik „találtak” fel, feltehetően sumér örökség révén. A sémi asszírok sokkal később alkalmazták a páncélzatot. A szkítáknak, a hunoknak is saját útjuk volt. E kötet nagyban hozzájárul ahhoz is, hogy még népszerűbb legyen az ősi magyar lovas harci kultúra, mind a Kárpát-medencében, mind szerte a világon. A mai lovasíjászat és lovas harcművészet valódi hungarikum! Ugyanakkor ez a könyv nemzetvédelmi imakönyv is, mivel hitelesen ellensúlyozza a hivatalos magyarországi (de nem magyar) történetírás belénk sulykolt tévtanait, amely révén szeretnének véglegesen megfosztani bennünket ősi rokonainktól: a szkítáktól, a hunoktól, az avaroktól. Biztos vagyok abban, hogy e kötet sok hívet és még több követőt toboroz majd az ősi turulos hadizászlók alá, s a történelmi lovasjátékokban megedződött férfiak és nők oszlopai lesznek a Kárpát-medencei magyarság fizikai és szellemi védelmi rendszerének.”

Budapest, 2009. június 9.

Dr. Bakay Kornél

Magyar Örökség-díjas

Régész
Kelemen Zsolt